Balatonföldváron a lösz úgynevezett Magaspartot alkot. Az összefüggő lösz kialakulásában a főszerepet az Alpok pleisztocén kori eljegesedett területeiről a Kárpát-medence belseje felé fújó száraz hideg szelek játszották. Jól látható a szürkésbarna sávokban lerakódott agyagos, homokos Pannon-tengeri üledék, amit később keletkezett löszös képződmény borít. Gyönyörűen látható a Balaton erodáló hatása. Amikor víz szintje lecsökkent, alulról alámosta a Magaspartot, a fal így meggyengült, a vízzáró agyagos rétegen megcsúszott. Közben a többi (külső és belső) erő is elvégezte a maga munkáját. Ezen természeti jelenségek összességét suvadásnak [1] nevezzük.
A képződmény büszkélkedhet két ritka madárfajjal is. Az itt fészkelő parti fecskével és a gyurgyalagga. A partifecske (Riparia riparia) [2] a legkisebb európai fecske, gyors repülő madár. A nemek közt ivari színkülönbség nincs. Farka enyhén villás. A toroktáj fehér, a begyén barna haránt öv látható, felül földbarna színével szinte teljesen beleolvad a környezetébe. Csapatosan jár táplálék után és telepekben költ. Többnyire víz felett rovarászik. Hangja száraz "csirip", éneke halk csevegés.
A gyurgyalag (Merops apiaster) [3] más néven: piripió vagy gyurgyóka, rendkívül pompás madár, hasa élénk kékeszöld, szeme kárminpiros. Színeivel versenyezhet a trópusi madarakkal, kedvenc csemegéi a fullánkos rovarok.
